A rózsa árnya

 

 

FA__5872-Editnyugtalan a rózsa árnya
a falon.
Imbolygok, mint árny a falon;
mire vágyom, azt se nagyon
akarom.
Egy-egy nyugodt pillanatot
életemben ha még kapok:
jutalom,
amiért – bár mit se várva –
időzöm, mint rózsa árnya
a falon.

Fodor Ákos

Másik világ kapuja

 

FA__5884-Edit

Egy másik világ a semmi partján
Oly messze attól, ami a térképen látható,
Egy képzelt világ, egy elhagyott táj,
Különös zajok, ami a rádión sem fogható.

Tátrai Band

Margitka asszony

 

FA__5809-Edit

Nagyapám tanította: Fiam ne múljon el napnak egy órája, hogy ne tudd megmondani mit csináltál.

Margitka asszony – a csipkeverőnő

FA__5781-Edit

A kertben

 

FA__5741-Edit-2

Közönyös a világ… az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s – harap.
S ha elsöpört egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.

Arany

Nyitva az ajtó, várunk

 

FA__5713-Edit

az ajtón nincs is kilincs,
hamisítvány az egész, nemajtó,
vagy nincs is ajtó azon a helyen,
amelyen ajtót látsz és benyitni
szeretnél, tapogatod és kaparod
a falat, a válladból vér serken ki,

Németh Zoltán

Reménység

 

FA__5704-Edit

Mert csak hasztalan törődtem,
Homályban maradt előttem
Az igazság sugára:
Csak a reménység követett,
S néha bágyadt napfényt vetett
Pályám sötét utjára.

Kisfaludy Károly

Az uccán

 

FA__4996-Edit-Edit

Mikor az uccán átment a kedves,
Galambok ültek a verebekhez.
Mikor az uccán átment a kedves,
Tisztán jutottam, tiszta szivekhez.

J. A,

Kései bölcsesség

FA__4995-Edit

A földi életet, mi hátra van,
Csak ráadásnak tartom untalan,
Ha jó, ha rossz, már nem nyugtalanít,
Az én utam már sok halálba vitt.

Juhász Gyula

Utánad kószálok

 

FA__2555-EditUtánad kószálok,
amikor egy nőt követek egész este és a
koszos lépcsőházakban is
miattad ácsorgok csak, arra várva,
hogy te nyitsz ajtót,
te seholsem-található!

Ladányi

 

Gyónás könyve

 

FA__3401-Edit-Edit

Háborogva, legbelül
düh és csupa szégyen,
a szívemhez így beszél,
nagy keserűségem:
könnyű anyag, szaporán
kell lebegnem, égnem,
vagyok, mint a falevél,
hányódva a szélben.

Carmina Burána

Néne

 

FA__4943-Edit

A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
“Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni…”

Weöres

FA__4942-Edit

Apokalipszis

FA__4928-Edit

Kiönt medréből a köd,
elnyeli a sugarakat,
elönti a tornyokat,
templomok, házak nincsenek,
az anyám sem mosolyog,
keringő, szédült zuhanás
van a szívem helyén.
S a tetőn, bolondságok fölött
két kitárt kart mereszt
egy hívogató, fekete,
borzalmas kereszt.

Dsida