Sokszor, mikor a napba nézek,
már-már azt hiszem:
ő az igazi.
S elfelejtem, hogy minden látható,
tapintható és megcsókolható:
a rejtett igazinak
árnyéka csupán.
Valahol bennünk van az élet,
melynek árnyékát éljük,
valahol bennünk van a ház,
melynek árnyékát lakjuk,
Dsida
Hónap: 2016 június
Sok hűhó
Tűnő idő
A dög
Emlékszel-e, én angyalom, a dögre,
amit láttunk e reggelen?
A kavicsos ösvényen füstölögve
feküdt a bűzhödő tetem.
Donogtak rothadt gyomrán a legyecskék,
fekete és komor üreg,
s húsrongyait sűrű lében megesték
a dőzsölő, sötét nyüvek.
És látod, édesem, ily dög leszel te,
ily szörnyűséges döghalom,
te csillagom, napom, szivem szerelme,
te lázam és te angyalom.
Baudelaire
Elmúlik
Los zapatos viejos
Magányosság
Alkony, sínek
Mint aki a sínek közé esett…
a végtelent, a távol életet
búcsúztatom, mert messze mese lett,
mint aki a sínek közé esett:
Mint aki a sínek közé esett –
vad panoráma, rémes élvezet –
sínek között és kerekek között,
a bús idő robog fejem fölött,
és a halál távolba mennydörög,
egy percre megfogom, ami örök,
lepkéket, álmot, rémest, édeset:
Mint aki a sínek közé esett.
Kosztolányi