jaj ötven éve – lelkem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott, egyre többen –
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,
Kosztolányi
no images were found
Szemükben még az isteni egeknek
Visszfénye csillog egyre elhalóbban,
Fülükben még zsong a kerúbseregnek
Örök dalából egy sor. Lenn a porban
Még emlékeznek tündöklő napokra,
Melyek mögöttük zengve elmaradtak,
Mint az álomderűs mennyei pompa,
Mitől mindig ragyog az égi ablak.
Most hullanak hidegbe és sötétbe,
Mindég mélyebbre, néma dacban égve
És arcukat kezükkel eltakarják,
Mert látni Őt már többé nem akarják,
Az éj kell nékik, a világtalan,
Melynek szívükben komor mása van.
Juhász Gyula
Mit csináljak? Két szemem
álmatlan sötétbe néz.
Sírva mondom: Édesem!
S bénán visszahull a kéz.
Tárul, esd és visszahull:
édes, édes, édesem!
Lásd, a lámpás éjbe fúl
s itt maradtam rémesen,
árva-búsan, egyedül.
Mind sűrűbb az alkonyat,
rám a bánat csendje űl.
S búg egy távoli vonat…
Dsida
Leállítom a forgalmat az utcán,
és ráfekszem a záróvonalra,
nem fogadok több üzenetet,
csak megyek,
aludni megyek…
Jobban néztem tegnap ki, mint máma,
mi az a szív alakú buborék a számban,
viszket, viszket, viszket elvakarom,
aludni kéne
Hagyjatok, aludni hagyjatok!
Kistehén
bakája vagyok a mindenségnek,
szememben halott városok égnek,
szigorú színeim nem fakulnak,
sírjál bazmeg, ha vége az útnak.
Rohanás, rohadás, csillag leszek,
fogjátok fel, mint a pernyét,
visszahulló testemet.
Sajnosbatár
Futó: Formanek Csaba a Kirké című előadásban
Végérvényesen őszbe hajlik,
A káromkodásom se hallik.
Súlytalan csók robban a porban.
Koitálj, gravitálj, aztán jól van.
Sajnosbatár