Hónap: 2017 június

Meghaltunk, testvér, valamennyien.
Csak ők élnek még, ők, a régi holtak.
A néma ablakok sora kiholt, vak:
Láttál temetőt? Ugy-e mind ilyen?

Dsida

Elbújt előlünk az irgalom napja,
ronggyá olvastuk már a bibliát,
s a harsonás, ítéletes világvége,
ki tudja, merre még.
Mintha pályaudvaron ülnénk,
únosan valami vonatra várva.
A bölcsebbek mereven mosolyognak:
ők már tudják, hogy semmi se jön.

Dsida

A nők öle nekünk rég nem meleg,
s ha izzadtan hadonászunk a füstben,
nem mi vagyunk: a világ a beteg,
ki megfürdött vérünkben és dühünkben.

Ladányi

Y si te vas me voy por los tejados
Como un gato sin dueño
Perdido en el pañuelo de amargura
Que empaña sin marcharla tu hermosura.

Sabina

1of6

Levendula, levendula,
fanyarédes animula,
lettél lila lángfurulya,
mert perzsel vad kánikula.

Levendulaillat illan,
az a madár meg se cikkan,
de ami volt mégis itt van
híven őrzött álmaimban.

 

Keresztury Dezső

1of9

Cuéntame un cuento
y verás qué contento
me voy a la cama
y tengo lindos sueños.
Celtas Cortos

1of13

Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet,
Szállj csak, zeneszó, ének,
Ébresszed a magyar népet!
Népek tavasza, téged
Hív ez a vidám ének
Béke legyen a világon.

1of9

Ne feledje! Ha szerda akkor Domu(c)s.
Újra szól az aranycsengő.

1of13

Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajónk.
Ó a régi, ó a teraszon, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon.
Filmek is készültek, vászonról ránk néztek autóstoppos fiatalok.
Twistelve nézték a víztükröt, s hallgaták mit csacsognak a vízhabok.

Cseh Tamás

1of4

¡Ay, que pena, hija mía! ¡Tan joven y ya estás como vaca sin cencerro! Perdida… sin rumbo, sin orientación, como yo… Yo también estoy como vaca sin cencerro, pero a mi edad es normal… Por eso quiero vivir aquí, en el pueblo. Cuando a las mujeres nos deja el marido porque se ha muerto o se ha ido con otra, que para el caso es igual… nosotras debemos volver al lugar donde nacimos…

Almodóvar

hamis kincs az, talmi ékszer,
mely meddőn, hivalkodva csillog
s kevés örömöt szerez annak,
ki csillogásába merül,
mert hiszen csillagok is vannak,
sőt üstökösök is rohannak,
e mély, komorló éjszakában.
Virág vagyok a zordon, ében-
fekete idők belsejében,
fekete álmok erdejében
virág, csak egy a millió közt,
százezer álomból egy álom,
melynek értelmét nem találod,
melynek értelmét nem találom, –
jaj, életem és jaj, halálom.

Dsida

Távol állnak messzi látók lencséjén a déli napnak,
arcod csillog menjél délnek,
maradj itt vagy menj északnak,
annyi válasz, kérdés nincsen,
elindulsz ha nem is várnak
minden álomból felébredsz…
Képekből gyúrunk múltat,
múltakból gyúrunk képet,
velem nem történt meg,
veled megtörténhet,
velem nem történt meg,
veled megtörténhet.

30y

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

Blake-Szabó L.

testvérek lettünk, ugyanaz a lélek.
Bús-egyedül az est uccáin át
azóta fázom és borzongva félek.
Magányos percem mind szívemre vág:
Hamar múlik a tavasz és az élet
s hamar lehull a cseresznyevirág.

Dsida

Te életfogytig lázadó,
valóban ennyi volnál,
nem több a csontig élvező,
levetkező halottnál?
Saját végeddel kérdelek:
a gőggel égő évek,
az olthatatlan büszkeség,
ha végül úgy se véd meg,
az egész életünk mit ér?

Pilinszky