Hónap: 2019 január

Holdvilág

Hazamegy. Megint megkísérli azt, ami tizenöt éven át nem sikerült: konformizálódni. Talán most sikerül. Ez a sorsa. Megadja magát. A tények erősebbek voltak nála. Megszökni nem lehet. Mindig ők az erősebbek, az apák, a Zoltánok, a vállalatok, az emberek. Apja elaludt, és Mihály kibámult az ablakon, a hold fényében próbálta kivenni a toszkán hegyek körvonalait. Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.

Szerb Antal

Ady él!

 

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.
Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.
Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.
Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

Ady

Templom-alapító

Fekete, magas hegyfokon
Az oktalan Szomorúságnak
Tiszteletére
Épülne az én templomom.
Ott összegyűlne az én népem
S nyögve, kacagva
Vörös terítős Szent-Mihály lova
Körül, oltár körül
Szomorúak gyülekezetében
Állnék én, templom-alapító.
Jajaink: az orgona-sípok,
Tömjénünk: az álmok,
Imánk: legyen örökké
Áldott,
Aki nem tudja, miért szomjas,
Aki nem tudja, hogy mi fáj,
Mindenki, ki korona nélkül
Is király

Ady

Örökkön-örökké

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Pilinszky

Elhidegülés

Most elhagyhatnánk egymást,
most beláthatnánk,
hogy összetartozásunk eredménytelen volt,
hogy – bár a szomjúságtól cserepes szánk,
hogy – bár a szikkadtságtól pattognak csontjaink,
s az arcunk árkain s lepedőnk ráncain
és széthasadt mezítlen testeink karsztvidékén
a vedlő kígyók lázát szomjazzuk,
a vedlő kígyók lázáért vacogunk,
nem a felbukkanó forrást kívánjuk,

Petri

Itt van már a tél

Siess, siess, közeledik már
eső és szél, fagy és hideg,
magad leszel, ha itt a tél,
s ha szólanál is, nincs kinek!…
Csupasz a föld, hideg az égbolt,
a föld halott, az ég halott.
Nagy csendesség szállt a világra,
hosszú éjek és rövid nappalok.
Fáradtak a falevelek,
hullanak a falevelek,
sötéten vándorol a szél,
közel van, itt van már a tél!

Pilinszky

A rabszolgatörvény ellen

Minél inkább hazudik
Annál inkább tüntetünk
Minél inkább tüntetünk
Annál inkább hazudik

Jövendő

voltak álmaid,
voltak barátaid,
akartál valamit,
volt részed jóban, rosszban,
éreztél örömöt, fájdalmat,
megtapasztaltad az emberi állhatatlanságot,
eltemetted anyádat, apádat,
a halált kivéve minden megesett már veled –
éltél, mit akarsz még?

Oravecz Imre