Fekete Attila Fattila Fotóblog
köznapi képek kavalkádja – a képek csak írásos engedélyemmel használhatók fel!
Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.
Márai
Ki vagyok? Mi vagyok? Az vagyok, nincs rá ok, semmi ok, hogy higgyem azt, más vagyok én. Szörnyen izmos karom vállam, s bár félszemű vagyok csak, soha senkit meg nem sértek, s ki ilyet lát az vak, mert a szómat én állom, s nem hazudok soha, nem vagyok álnok, amíg ki nem nyúlok. Mi vagyok? Vagyok, aki vagyok, én az vagyok, ki vagyok, miért higgyem más vagyok én. Hogy mi vagyok én?! Egy piti bárka az élet vizén…
Popeye
Between the sundown and the sea
Love watched one hour of love with me;
Then down the all-golden water-ways
His feet flew after yesterday’s;
I saw them come and saw them flee
Between the sea-foam and the sea.
Between the sea-strand and the sea
Love fell on sleep, sleep fell on me;
The first star saw twain turn to one
Between the moonrise and the sun;
The next, that saw not love, saw me
Between the sea-banks and the sea.
Charles Algernon Swinburne
Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb
s elérhetetlen éden-álma hogy
enni legyen kinek-kinek
elég! nézz a gonosz nyájra mely
naiv báránykora multán
nem vél többé magáról semmi jót.
Nem kell neki szalag és csengő.
A gyermek megnőtt s szép játékjait
elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
A szív hideg és kemény mint a föld.
Babits
A whiter bone:
the sea-voice
in a multiple monody
crowding towards that end.
It is as if
the transparencies of sound
composing such whiteness
disposed many layers
with a sole movement
of the various surface,
the depths, bottle-glass green
the bed, swaying
like a fault in the atmosphere, each
shift
with its separate whisper, each whisper
a breath of that singleness
that ‘moves together
if it moves at all’,
and its movement is ceaseless,
and to one end–
the grinding
a whiter bone.
Charles Tomlinson
A port is a delightful place of rest for a soul weary of life’s battles. The vastness of the sky, the mobile architecture of the clouds, the changing coloration of the sea, the twinkling of the lights, are a prism marvelously fit to amuse the eyes without ever tiring them. The slender shapes of the ships with their complicated rigging, to which the surge lends harmonious oscillations, serve to sustain within the soul the taste for rhythm and beauty. Also, and above all, for the man who no longer possesses either curiosity or ambition, there is a kind of mysterious and aristocratic pleasure in contemplating, while lying on the belvedere or resting his elbows on the jetty-head, all these movements of men who are leaving and men who are returning, of those who still have the strength to will, the desire to travel or to enrich themselves.
Baudelaire
A lejtő hajlatán a forgó angyalok gyapjúköntöse lebben, az acél- és smaragdfüvek közt.
Lángrétek ágaskodnak, egész a dombtetőig. Balról a sziklahát televényét öldöklések és háborúk gyalázták, és vészes lármák szövik rajta ívüket. A jobb felőli szirt mögött a napkelet s a friss jövő határai.
És míg a kép szegélye fenn tengeri kagylók s emberi éjek kavargó és gomolygó lüktetése, a csillagoknak és az égnek és mind a többinek virágos bája leereszkedik a lejtővel szemközt, mint egy kosár – átellenben velünk s alant a szakadék kék lesz tőle és kivirágzik.
Rimbaud – Rónay
És úgy bosszantanak azok
A savanyú vénemberek,
Kik képtelenek megérteni
Ezt a nemzedéket, amely
Túl van tudáson és időn,
Fuldoklik szeméthegy alatt,
Melyet fejére zuhintanak
A magunkfajta okosok,
Bankárok és sajtóguruk,
Így ő a kispolgár rendezett,
Kiglancolt falain üzen,
Hogy nincsen rendben semmi sem,
Esélytelen a szeretet,
Mechanika a szerelem,
És üvölteni kellene,
De az üvöltés szabadalom,
Százalékot fizetsz utána
Egy multinak, melynek a világban
Mindenhol van telephelye.
Lackfi
