A nyúlon túl …

– Itt van.
– Hol?
– Ott – intett a szemével Tim. A mező túloldalán, apró mozgó pontként egy nyúl tűnt fel. Egy fehérszőrű nyuszi, s látszólagos félénkséggel szimatolt körbe. Úgy tűnt, még nem vette észre őket. Arthur nem értette a dolgot:
– A… nyúlon túl?
– Nem, a nyúl az.
– Aahh! – állt fel dühösen a király. – Vén, hülye buzeráns!
– Mi?
– Hiába izgattál fel!
– Ez nem közönséges nyúl – mutatott a jószágra Tim.
– Aahh! – emelte az égre tekintetét a király.
– Ennél aljasabb, gonoszabb, rosszindulatúbb rágcsálót még nem láttál…
– Seggfej – szólt egy hang a csapatból.
– Berittyentettem – jegyezte meg halkan Sir Robin.
– Vigyázz, csak vigyázz! – emelte fel a hangját a varázsló – Ez a nyúl halált lövell ki magából akár egy mérföldnyire is!
– Fulladj bele! – reagált Lancelot vagy Galahad; nem tudni, mert nagyon elbújt a többiek között.
– Vigyázz: ha meghág, nem lesz ekkora pofád! – válaszolt a mágus.

Gyalog galopp

Hádész a Kettőspontban

 

Hádész – Látomások az Alvilágból

írta, rendezte, játssza: Formanek Csaba
fény: Lakatos Dániel

Kék-sárga

„Szabad időnk van, amennyi kell; a zivatar csak estére várható; a gyávaság, a legrútabb bűnök egyike.” Így beszélt Jesua Ha-Nocri. „Nem, filozófus, ellentmondok neked: a gyávaság a legeslegrútabb bűn!” …
Példának okáért: Judea jelenlegi helytartója, azelőtt a légió tribunusa, nem viselkedett gyáván akkor, a Lidércek Völgyében, amikor a dühöngő germánok kis híján lemészárolták a nagy erejű Patkányölőt. „De engedje meg, filozófus uram, józan ésszel csak nem feltételezhető, hogy Judea helytartója tönkretegye a karrierjét egy senkiházi felségsértő miatt?”

Bulgakov

A Kalef szónoka


Tegyük fel tehát legelőször is – amit később majd jobban megértünk –, hogy filozófia nélkül senki sem válhat tökéletes szónokká. Nem mintha a filozófia mindent magában foglalna, hanem mert úgy segíti a szónokot, mint a színészt a tornacsarnok; a csekély dolgokat ugyanis sokszor igen helyesen vetjük össze a jelentősekkel. Mert senki sem beszélhet a különféle, jelentős tárgykörökről áradó szóbőséggel, gazdag változatossággal a filozófia ismerete nélkül.

Cicero

 

Lépcső

Szeljünk át derűsen teret tér után,
egyiken se csüggjünk, mint otthonunkon:
a világszellem nem kötöz, korlátoz,
de lépcsőről lépcsőre emel, tágít.
Alig gyökereztünk, egy életkörbe,
s lett meghitt lakásunk, máris ernyedünk;
kilépni a bénító megszokásból
az tud csak, ki útra, indulásra kész.

Hesse

Hattyúdal

Mi van még hátra?
Egy magyar író utolsó évei.
Nem is utolsó dolog
– mondjuk (a teljesség igénye nélkül)
egy albán vagy afgán
kolléga ugyane vonatkozásában.
Ha jól belegondolunk.
Gondoljunk jól bele!
„Egy magyar író utolsó évei”
értekezés-címnek is elmegy,
van benne valami nemesen molyette,
elméláztató: utolsó évei…
Szegény, ki hitte volna?
Csak hát, a helyzet az,
hogy minden magyar író,
kivétel nélkül!
az utolsó éveit éli,
minthogy a korábbiak már leélvék.

Petri

Béke

 

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Gyóni

Elfeledve

Valamin minden terved megdől,
valami kiment az eszedből,
elillant mint a könnyű légeny,
hogy lehetsz ilyen feledékeny.
Tudod, hogy éjszakai álmod
előtt ezt még meg kell csinálnod.
Parancs ez, tessék, vagy ne tessék,
meg kell tenni, mert kötelesség,
nem fogod tudni elkerülni,
nem tudsz előle menekülni,
pedig már majdnem elfeledted:
– Senki sem halhat meg helyetted.

Dsida