Fakulás

Az őszi sárban már magamban járok,
s lábam nyomában a Kaszás üget,
hajam deres lett és az utcalányok
másnak mutatják már a mellüket,
s a csillagok is már fakóbban égnek,
mint egykor égtek, mikor este lett:
ajánlom bűnös lelkemet az égnek,
s az út sarának vézna testemet.

Villon – Faludy

Share

One thought on “Fakulás”

  1. Ismét remekül illeszkednek a szavakhoz a képek. A két két fotó és a közrefogott vers triptichonként alkot gondolati és esztétiksi egységet. Az elmúlás, a múlt gyönyörei, a az ügető kaszás Villon és faludy mellett a pucér női bábú a récs mögött a mára tekint.
    Igazán izgalmas társítás. Köszönöm!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.