Hegymászók

Mászok fölfelé a rossz hegyre,
erőlködve és szenvedve,
hisszük, értjük azt, ami bánt.
Sírunk, ha bármi is odaveszne,
de meg is roppanunk a terhekbe,
s bízunk már a láncainkban.

LGT

Egy gondolat “Hegymászók” bejegyzéshez

  1. Remek fotó a “rossz hegytől”, amely lehetne akár jó is. Az erőlködés és szenvedés jelenléte, kísérete minősíti a hegyet. A jó hegy megmászása nem jár fáradtsággal? Az úton haladva a veszteségek, terhek természetes elemei az utazásnak, a hegymászásnak. A kép és a vers utolsó sora összecseng: bízunk a láncainkban, hogy megtartanak, túléljük, míg a kép nem egyértelműen “rossz hegyet” ábrázol. Persze, hogy a hegy jó-e vagy rossz, az csak útközben derül ki. A döntés következménye a sorsunk. Kapaszkodunk, sírunk, szenvedünk és hiszünk.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.