Kóró

Úgy hívnak vénség, semmi reménység,
sápadt kórság, kínzó betegség.
Sötét az éj, senki se vár,
üres a város, csak mocsok és sár.
Itt hagytak engem, elmentek minden,
senki sem mondja, drága szerelmem!

Ujj Zsuszsi