Kiszivattyúzták az üvegburát,
a lelkemet.
Nincs benne hang, csak meredtszemű ősz.
Csend és homály.
A hullt levelek ágya mély, puha,
selymes halom,
de nem zörög turkáló láb nyomán,
nem is zizeg.
A varjú se csárog a jegenyén,
csak tátogat.
Halálos-némán teljesedik el
a rendelés:
Aki elfáradt, nincs kinek köszönjön,
aludni megy.
Dsida
„A hullt levelek ágya mély, puha,
selymes halom,” nem zizegő, hanem a lassan álomba forduló levelek csodás képit nézhetjük, míg a szavak az elmúlást idézik. csodás képek, a színesk, ahogy a zöld, sárga, rozsda az őszt búcsúztatják. A természet elfáradt, aludni készül, hogy aztán reménybeli hódunna alatt pihenjen, erőt gyűjtsön, mert a körforgás is megállíthatatlan.
Nagyon tetszik, így késő őszi hangulatban.