A szabad madár kiáltott: ó, szerelmem, zengd el nekem az erdők dalát.
A rab madár halkan válaszolt: bölcs szóra tudlak tanítani csupán.
A szabad madár kiáltott: nem, ó, nem! A dalt nem lehet megtanulni sohasem.
A rab madár elszomorodott: az erdők dalát – sajnos – nem tudom.
Szárny szárny mellett sose repülhetnek, bár szerelmük erős és vágyakkal teli.
Elválasztja őket a rács: hiábavaló a vágy, hogy szeressék egymást.
Énekelnek: a szárnyuk sóvárogva csattog – a szabad madár kiált: én félek, rettegem a kalitkád bezárt ajtaját.
A rab madár suttogva válaszolt: ó, jaj, nekem, erőtlen, halott szárnyú rab vagyok.
Rabindranath Tagore
Hola! La primera foto me parece chulísima las nubes acompañan al ave que vuela con las alas extendidas. La segunda seguro que es difícil de Tomar pero no me gusta tanto. Enhorabuena Attila porque tocas todos los palos y en todos aciertas
Rabindranath Tagore bölcsessége a rab madár csak álmaiban képes repülni, de nem imeri az erdők dalát, csak a bölcsesség birtokában van, amely gondolatok belül őt is szabaddá teszik. Ezt gondolom az éjszakában, a hold társaságában repülő madár képéről. A szabadságát élvező madár, egy csonka fa csúcsán mozdulatlanul figyel a világra. Bármikor repülhet, hiszen szabad, de szerelmével soha nem repülhet együtt a szabadban. A reménytelenség, a szabadság és a bezártság a képeken a magányos madarakkal kapcsolódik össze a szövegen keresztül. Sajátos szimbolika.